Katolikus Karitász

Zsuzsanna Marcaliból

A katolikus sajtó olvasóinak nem ismeretlen Jáki Zoltánné. Legutóbb idén márciusban adott az Új Ember hírt munkájáról, egy megdöbbentően sok bajjal sújtott marcali családhoz kalauzolt el minket, és mutatta meg, miként lehet a rászorulókon segíteni. Tisztán, őszintén és igaz hittel beszélt hivatásáról, arról a nagyon erős szeretetszálról, ami a karitászmunkához köti. Láttuk azt a házat, ahonnan reggelente munkába indul, láttuk azt a rendet, ami ebben a házban van, és láttuk azt az embert, aki nélkül ez a külső és belső rend nem lehetne. Láttuk Jáki Zoltánt, Zsuzsanna asszony férjét, akinek most, a Szent Erzsébet rózsája díj átvételekor először mondott köszönetet a kitüntetett. Zsuzsanna, a cselekvő szeretet szerény, marcali hőse szívesen válaszolt kérdéseinkre.

- Váratlanul érte a kitüntetés?
- Nem számítottam rá, mint ahogy a korábbi városi és megyei kitüntetéseimre sem. Ez az elismerés különösen meglepett, hiszen nagyon sokan dolgoznak a szeretetszolgálatban, akik méltóak lettek volna rá. Én a szolgáló szeretetet csendben, alázatosan igyekszem végezni, és köszönömöt sem várok érte.

- Hogyan érintette meg Szent Erzsébet lelkisége?
- 15 évvel ezelőtt Kiss Iván plébános atya felkérésére kezdtük el Marcaliban az elesettek felkarolását. Szent Erzsébet élete, legendája már akkor példaértékű volt számunkra, de igazán a lelkünkből kell elinduljon ez a szép és nemes szolgálat. Imakörünk is Szent Erzsébet nevét vette fel, hisz tagjaink nagy része a karitász munkában dolgozott. Az évek múlásával egyre inkább erősödött bennem az embertársaim iránt érzett szolgáló szeretet. Mérföldkőnek számított ebben a folyamatban, amikor otthonunkban erdélyi árva gyermekeket láthattunk vendégül.

- Mi volt az a néven nevezhető tény, ami erre az útra irányította?
- Kiss Iván atya biztatása volt a kezdet, ami elindított a karitász felé. Isten adott erőt, időt és szeretetet a szívembe, ezt, úgy éreztem, mindig mások javára kell fordítanom. Az idő múlásával egy-egy hálás tekintet, boldog szemvillanás mutatta meg, hogy helyes úton járok.

- Miért fontos életében a karitász?
- Azáltal, hogy segítek - én is nemesebbé válok. Ha mindenki egy kicsivel szebbé, jobbá teszi környezetét, boldogabb lesz a világunk. Isten teremtő munkájában engem ide helyezett, nekem itt kell jobbá tennem a világot. Napjainkban nagyon sok az elesett ember, a krízis helyzetbe került család, az idős, magányos, beteg ember. Mindenki mellé kellene egy vigasztaló szó, egy együtt érző mosoly vagy egy szelet kenyér.

- Hogyan fogadja családja ezt a sok idővel járó munkát?
- Férjem 15 éve a Marcali plébániai karitász csoport vezetője. Az ő élete is teljesen egybeforrt a szeretetszolgálattal. Így, együtt, egymásba kapaszkodva könnyű az áldozatokat meghozni. A családban, amikor csak támogatást és segítséget kapok, minden munkám szeretettel eltelve, és megerősítve tudom elvégezni. Erre az erőre nagy szükségem is van rá, hisz az egyházmegyei munkámat teljesen egyedül végzem. A Szent Erzsébet rózsája díjnak a családom velem együtt örül, boldogok vagyunk. Szeretnénk a jövőben méltók lenni erre a csodálatos elismerésre.

- Milyen tervei vannak?
- Igaz, tiszta lélekkel szeretném folytatni ezt a szolgáló utat, melyet Isten számomra kijelölt.Terveim megvalósításához továbbra is türelmes szeretetet kérek a Mindenhatótól. Egyedül nehéz a sokféle karitászfeladat teljesítése, jó lenne, ha segítő munkatársakra találnék.

Dippold Pál

nyomtatási nézet