Nem könyörületet gyakorolt, hanem szeretetet sugárzott

Búcsút vettünk tegnap Dalma asszonytól. Olyan volt a délelőtt, sőt az egész nap, amilyen ő maga: derűs, nyugodt, visszafogott.

A Fiumei Úti Sírkertben tartott temetéséről sokan írtak már. Mi csak azt a mindent körülölelő meleg napfényt szeretnénk kiemelni, amely a szertartáson megtartott minket. Enyhítette a fájdalmat, és egyben emlékeztetett arra, hogy milyen módon volt jelen a Karitász programjain Dalma asszony. Természetesen, életet adóan, örömmel.

A délutáni szentmisén a Magyar Szentek Templomában Korzenszky Richárd OSB atya volt a főcelebráns. Homíliáját szeretnénk közreadni mindazoknak, akik nem tudtak ott lenni.

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az angyal felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” (Mt 28 1-7)

A gyász órája van. De a sötétségen átragyog a fényesség. Ahogy Nagy Gáspár írta: „és a fény megérkezik akár / az ég komor felhőibe befűzött / arany-ezüst fonál”.

A gyász órájában is felragyog a fényesség. Az élet üzenete. Hogy az élet erősebb, mint a halál. Földi létezésünk titka a születésünk, és ugyanúgy titka a halálunk is. De a fényesség átragyog, megérkezik, ahogyan ez az Udvardi Erzsébet balatoni képein is látható. Az egyik számomra felejthetetlen képe, amelyet Dalma asszonnyal együtt is megcsodáltunk, a Földi utunk vége. Egy ember megy a vízpart hajlatán, jobbra a víz, a Balaton, s csak ha megmozdulunk a kép mellet, akkor csillan föl az út végén egy vékony csíkban a fény, amelyet látva elfelejtünk minden sötétséget, minden erőfeszítést, amit az út jelentett.

Asszonyok a sírnál… Sokat mondó szentírási történet. Mindig az asszonyok az erősebbek. Az anyák, akik ölükbe veszik a csecsemőt, s az anyák, miként Mária, ölükbe fogadják a keresztről levett halottat is. Az asszonyok, akik akkor, amikor még sötét volt, a sírhoz sietnek. Üres sírt találnak. Majd találkoznak nemcsak az Isten küldöttjével, az angyallal, hanem később magával az Élet Urával is, aki – miként az angyal is - küldi őket: vigyétek hírül…

A hírvivőkért, az élet teljességéről tanúskodókért, közöttük kiemelten is Mádl Dalma asszonyért adunk ma hálát. Az asszonyért, aki tudott feleség, anya, családot egybetartó, erősítő asszony lenni. De túl mindezeken tudott osztozni férje felelősségében. Ott tudott állni mellette, mögötte, tudta erősíteni, tudott biztonságot adni számára. És ebből az egyáltalán nem keresett méltóságból és mélyen megélt hitéből fakadt az elköteleződése mindenki iránt, aki szükséget szenvedett. Megélte a jézusi feladatot: „Éhes voltam és adtatok ennem, szomjas voltam, adtatok innom, ruhátlan voltam és felruháztatok…”

Nem lehajolt az elesettekhez, hanem magához emelte őket. Nem könyörületet gyakorolt, hanem szeretetet sugárzott. A reménytelenségben élők számára a remény üzenetét vitte. Mindenhová, ahol szükséget szenvedők voltak és vannak.

Erre csak azok képesek, akik számára valóság a hit tapasztalása: hogy Jézus, akit keresztre feszítettek, aki meghalt, aki önmagát adta értünk és sokakért, velünk van ma is. Jézus él. Minket is küld, hogy legyünk hírvivők, ne csak szavakkal, hanem tettekkel, igaz cselekedetekkel.

Az Úr oltáránál gyűltünk egybe. Annak az Úrnak az asztalánál, aki ma is velünk van. Aki ura életnek és halálnak. Aki mint bíró, mondja: Jöjjetek, Atyám áldottai…

A hét első napján, amikor még sötét volt… Sokak szívében most talán a sötétség nagyobb. De felragyog a fényesség. Hiszem, hogy valóság a szentek közössége. Hiszem, hogy a sötétségben ma is, most is világít a Világ Világossága. Hiszem, hogy az élet több, mint amit kézzel megtapinthatunk, amit szemünkkel láthatunk.

Istenünk: Fiad, Jézus Krisztus áldozatával adunk most hálát. Hálát adunk egy áldozatos, tanúságtevő életért, amelyben jelen volt a hit által az élet teljességének megtapasztalása. Hálát adunk egy életért, amely az élet üzenetét tudta vinni számtalan ember számára, akik az elesettség, a reménytelenség, az elhagyatottság sötétségében éltek. Aki ember volt az ország első embere mellett. És szeretetet sugárzó, anyai szeretetet sugárzó nem csupán a családja számára, hanem a reménytelenségben élők számára is.
Weöres Sándor írja:


Elmegyek elmenni
maradok maradni
elmegyek maradni
maradok elmenni.
(…)
Születek születni
meghalok meghalni
születek meghalni
meghalok születni.

S miként Nagy Gáspár mondta:

„és a fény megérkezik akár
az ég komor felhőibe befűzött
arany-ezüst fonál”

 

Besze Erika
Katolikus Karitász

A+ A-

Képgaléria

1115 Budapest, Bartók Béla út 104. Telefon: +36 1 372 0910

E-mail: office@caritas.org.hu Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008


Adatkezelési tájékoztató