Szent Erzsébet karitász csoport alakult a leveleki egyházközségben

Újabb önkéntesek csatlakoztak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász szervezetéhez. A leveleki egyházközségben megalapították a Szent Erzsébet karitász csoportot, amely ünnepélyes keretek között letett fogadalomtétellel megerősítve kezdte el szolgálatát november 21-én, az ófehértói Árpád-kori Szent Erzsébet-templom búcsúi ünnepségén.

Az ünnepi szentmisét Csordás Gábor nyíregyházi plébános, egyházmegyei karitászigazgató mutatta be, az elmélkedést a Balkányban szolgálatát töltő Szabó Csaba görögkatolikus diakónus tartotta. A nagykállói esperesi kerületből egészségügyi okok miatt többen nem tudtak eleget tenni a meghívásnak, így csak néhányan képviselték a papi közösséget: Pásztor Károly nyugalmazott plébános, Horváth János, a kerület korábbi esperese és Lengyel József házigazda plébános, a kerület új esperese. A templombúcsún többek között részt vett Simon József, a település polgármestere is.

Az ófehértói születésű Csordás Gábor atya a szentmise elején köszöntötte a jelenlévőket, üdvözölte a karitász új tagjait és bátorította őket arra, hogy kövessék Szent Erzsébet példáját az ajándékozó szeretet szolgálatában, valamint arra kérte őket, hogy a nehéz időszakokban kérjék Krisztus erejét, segítségét és kegyelmét.

Szabó Csaba görögkatolikus diakónus először is az ünnep jelentőségére irányította a jelenlévők figyelmét, amelyre készülve szebbé, fenségesebbé, magasztosabbá tesszük környezetünket, szívünket, hogy az Úr méltóságához, dicsőségéhez közelebb kerülhessünk. Az ünnepek a mi életünkben kiemelt pillanatok, és sok esetben a templomban történnek. Krisztus feltámadásának emléknapján és ezekben a napokban, amikor Szent Erzsébetről is megemlékezünk, arra a szilárd alapra, kősziklára tekintünk, amelyre életünket építjük.

Az Árpád-kori templom falai őseink hitét, mint biztos alapot jelentik, ahol őket követve, hozzájuk hasonlóan mi is imádkozunk és ünneplünk.

Ehhez kapcsolódóan Szabó Csaba külföldi tapasztalatairól beszélt. Hollandiában elnéptelenednek a templomok, elvágják azt az alapot, amelyre építették az országot. Beengedtek különféle irányzatokat, ideológiákat, idegeneknek átadva a nemzetük lelki, spirituális erejét. Ebben az országban ma már egyetlen szerzetesrend sem működik.

Adjunk hálát a Jóistennek, hogy a mi közösségünkben biztos az alap, amire életet, hitet lehet építeni.

Jöhet bármi az életünkben, háború, járvány, a templom számunkra menedéket jelent – fogalmazott.

„Azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról” (Jn 18,37). Mi az igazság? – tette fel a kérdést a diakónus. Az igazságot Jézusnál és az Atyánál találjuk meg, amely nem más, mint az, hogy az Atya az embert boldogságra teremtette.

Csaba diakónus megosztotta velünk egy ezzel kapcsolatos élményét. Balkányban az egyházmegye menedékházat is működtet. Itt találkozott azzal a 14 éves fiúval, akit az édesanyja a közelmúltban elhagyott és külföldre költözött. Ez a fiú teljesen egyedül maradt a világban, senkije és semmije sincs egy telefonon kívül. Amikor beszélgetett ezzel a fiúval, megkérdezte tőle, mit szeretne kérni Jézustól. Ez az elhagyott, nincstelen gyermek azt válaszolta, hogy boldog szeretne lenni. Isten igazságát, a boldogságot, a legszebbet kérte.

Minden ember boldog szeretne lenni. Szent Erzsébet szolgáló szeretetével tett meg mindent, hogy a rászoruló szegény emberek boldogok legyenek, elvitte életükbe Isten üzenetét a legalsóbb rétegekhez is, felismerve azt, hogy az Ő szeretetében, országában nincsenek társadalmi különbségek, minden ember egyformán értékes és egyetlen.

Szent Erzsébet egész élete, szeretetcselekedetei istendicsőítés, Isten iránti tisztelet volt. Ezután a szónok három aspektusra hívta fel a figyelmet, amelyre a magyar királylány példája is rámutat.

Soha ne adjuk fel! Erzsébet mindig Krisztus tekintetét fürkészte, mert tudta, hogy nincs egyedül. Mi is vegyük észre Istent az életünkben a nehézségek idején is.

Törődjünk egymással! Nem biztos, hogy manapság csak azoknak van szükségük törődésre, akik anyagilag szegények. A jelen helyzet is rámutat arra, hogy vannak más értelemben vett szegények. Sokan elmagányosodtak, elzárva a világtól, családtagjaiktól, munkatársaiktól, elveszítve munkájukat. Mindennapi kenyerünk, amit adni tudunk a másiknak, legyen a meghallgatás, a törődés, a megértés, hogy a mi szívünk is ugyanolyan szép virágoskert lehessen Isten előtt, mint Erzsébet rózsái.

Szent Erzsébet életének középpontjában állt a mennyei Király, az Atya szeretete. Úgy élte az egész életét, hogy Istenbe kapaszkodott. Nem magától adott a szegényeknek, hanem Krisztus szeretetétől függve, attól a céltól vezérelve, hogy egyre jobban megismerje, és egyre jobban szeresse Jézus Krisztust, mint ahogyan mi is imádkoztuk ezt az Eucharisztikus Kongresszus sikeréért elmondott imában. Ebben is kövessük Szent Erzsébet példáját – fejezte be elmélkedését Szabó Csaba diakónus.

A szentmise befejező áldása előtt a Szent Erzsébet karitász csoport tagjai fogadalmat tettek, hogy a közösség tagjaként a szegényeket és a rászorulókat fogják szolgálni, és a rájuk bízott adományokat becsületesen, legjobb tudásuk szerint osztják majd szét a nélkülözők között. Mindezt pedig azért, hogy szolgálatukon keresztül a nehézsorsú emberek is megtapasztalják Isten szeretetét.

ajd Lengyel József plébános atya megköszönte a jelenlévőknek, hogy együtt ünnepeltek az egyházközséggel, és kérte a híveket, hogy a karitász közösség munkáját imáikkal kísérjék és erősítsék. József atya gondolataiban utalt a most zajló szinodális folyamatra is, bátorítva a híveket, hogy vegyenek ebben részt, hiszen mindannyian hasznos, építő tagjai az egyház életének, javaslataikkal, meglátásaikkal segíthetik, előbbre vihetik Isten ügyét az egyházközségben.

Kovács Ágnes

Forrás: Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A+ A-

Képgaléria

1115 Budapest, Bartók Béla út 104. Telefon: +36 1 372 0910

E-mail: office@caritas.org.hu Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008


Adatkezelési tájékoztató